Igazság szerint nem szeretnélek titeket egy átlagos „hol született és mikor…” féle életrajzzal untatni. Arra gondoltam, hogy csak a fontosabb történeteket mesélek el nektek, de ha egy kicsit elragadtattam magam itt- ott, akkor 1000 bocs!

Kezdjük mindjárt a legelején.

Családi helyzete nem volt éppen rózsás és a „boldog gyermekkor, biztos háttérrel” sem adatott meg neki. Születésénél apja még mellette volt, de utána elment Amerikába dolgozni, mint tengerész. Anyja elég korán lett terhes és még nem volt felkészülve arra, hogy egyedül neveljen fel egy gyereket. Esténként inkább szórakozni járt el és ilyenkor nővérére, Mimire bízta fiát. Freddie gyakran írt haza leveleket a kis csöppségnek, amikből John „nagy hősként” tekintett fel apjára. Anyja kicsapongó életmódjának köszönhetően terhes lett egy walesi katonától. Ekkor Mimi úgy döntött, hogy magához veszi unokaöccsét. Tehát öt éves kora óta John Lennon nagynénjénél élt. Saját elmondása szerint „Az a kép, hogy én árva lettem volna képtelenség. Nagyon jó dolgom volt a nagynénikémnél és a nagybácsikámnál, köszönöm, nagyon jó sorom volt!”, de egy öt éves gyerek számára, én képtelenségnek tartom, hogy anya nélkül kelljen felnőnie. Persze nagynénikéje és nagybácsikája szerette, foglakozott vele, rendes neveltetést kapott tőlük, de mégsem kapta meg azt a fajta szeretetet, amit egy szülő adhat a saját gyerekének; „A legnagyobb fájdalom azt érezni, hogy nem kellesz, rájönni, hogy nem kellesz a szüleidnek annyira, mint amennyire ők kellenek neked.”   

Mint idő közben kiderült, Julia megszülte kislányát, Victoriát, és a család közös megegyezés alapján elküldte a kislányt Skandináviába, a norvég üdvhadsereg egyik kapitányával. Ettől kezdve senki sem hallott róla. John még valószínűleg nem is tudott arról, hogy van egy húga.

A szülés után Freddie váratlanul szabadságot vett ki, és hazament Liverpoolba, ahol felesége már egy másik férfival élt. Apa és fia elindultak, hogy egymásra találjanak egy nyaralás során Blackpoolban, de a végállás más ország volt. Röviddel azelőtt hogy elindultak volna délre, Julia hirtelen megjelent, hogy haza vigye Johnt. Freddie felajánlotta az utazást feleségének is, de ő elutasította, neki csak John kellett. Az apa ekkor azzal állt elő, hogy bízzák a kisfiúra a választást. Szerintem rettenetes, sőt esztelen dolog volt ilyet kérni egy öt éves kisfiútól. John azt a választ adta, hogy az apjával marad. Julia ismét megkérdezte, de a fiú véleménye ekkorra sem változott. Az anya kiment az ajtón, már elindult lefelé az utcán, mikor John utánaszaladt. Ekkor látta utoljára apját egészen 1965-ig.

Anyja ezek után szinte minden nap meglátogatta. John elkezdte az általános iskolát és ő lett az osztály bohóca… lássuk be, ez sohasem változott túl sokat. Remek humorérzéke volt.

 

Ebben az időben csak elszórtan lehetett amerikai zenét fogni a rádiókon, de NEKI SIKERÜLT! Sok amerikai rockabilly és rhyten and blues számot adtak akkoriban. „Ez a zene juttatott el engem a vidéki Angliából a nagyvilágba. Ettől lettem az, aki vagyok.”

Tizenöt éves korában kapott egy szájharmonikát, majd később egy gitárt kért anyjától és nagynénikéjétől. Ezek hatására zenekart alapított. Ez volt a Quarryman. Ő komolyan gondolt a zenélésre, de a többi fiú csak szórakozásnak tartotta ezt az egészet. John leszervezett néhány „koncertet”. Anyja egész idő alatt mellette állt és bíztatta, még bendzsó leckéket is adott fiának.

Az iskolában azonban nem éppen volt jeles tanuló. „Nem tanultam a suliban, és mikor le kellett tennem a kilenc vizsgát az érettségin, teljes volt a káosz.”

Tizenhét évesen volt egy sorsdöntő fellépésük a liverpooli templom kertjében, ahol megismerte Paul McCartneyt.

Első találkozásuk nem volt éppen különleges, de annál inkább szerencsés. Egy barát elmondása szerint, aki ott volt a „történelmi találkozásnál”; „John és Paul mint két kismacska úgy kerülgették egymást.” Egymás iránti érdeklődésük mélyebb és összetettebb volt, mint ahogy azt bárki számára is látszott, aki szemtanúja volt a találkozásnak. Észrevették egymásban, hogy ugyanúgy teljes lélekkel, életre-halálra el vannak kötelezve ez iránt a zene iránt.

1957-ben képzőművészeti főiskolára jelentkezett. Paul ebben az időben mutatta be neki egy nála is fiatalabb, de tehetséges barátját, George Harrisont. John nem éppen boldogan, de bevette a nála majdnem 3 évvel fiatalabb fiút a bandájába. Ezek után Paul és George minden nap minden szünetben meglátogatták Johnt. Gitároztak, énekeltek, álmodoztak. Mind a hárman el voltak kötelezve a zene iránt. A Quarryman lassan csak négy főre csökkent: John, Paul, George és Pete Best.

1958 nyarán John elvesztette anyját, akit egy ittas rendőr ütött el a buszmegállóban, miközben épp fiához tartott látogatóba. Így még közelebb került Paulhoz. Egyre több dolog volt közös bennük. Ugyanazt a fájdalmat érezték, mikor az anyukról kérdezték őket. Lassan, de biztosan függtek egymástól – és egybe forrtak. John csak akkor érezte jobban magát, ha a zenekarral próbált, vagy ha dalszöveget írt Paullal. De decemberben sok minden megváltozott.

John elég „béna” volt betűrajzból, de erre az órára valamilyen okból bejárt. Ez az ok Cynthia Powell. A lány nem fordított felé túl sok figyelmet, de egyik nap- mind kettőjük rövidlátása végett- „közelebbről” is megismerték egymást. A lány hatására Johnban eluralkodott a lelki béke és a nyugalom. Egy barát elmondása szerint; „ A zenén kívül John életében Cynthia volt az egyetlen derűs pont.”

  A zenekar The Silver Beatles névre keresztelte át magát. 1960-ban kimentek Hamburgba zenélni. 1961-ben egyik Cavern Clubbos fellépésük után egy férfi sétált be az „öltözőjük” ajtaján. Ő volt Brian Epstein, aki felajánlotta magát, mint a The Beatles menedzsere. A fiúk szemrebbenés nélkül megegyeztek vele.

Találkozásuk után egy évvel a srácok megkérték Briant hogy, tegye ki a csapatból Petet és vegye be helyette Ringo Starrt, akit egy másik együttes dobosaként ismertek meg. Tehát 1962-től teljes egészében lépett fel a Beatles. Még ebben az évben John teherbe ejtette barátnőjét, Cynthiát, mivel tetőtől-talpig „úriember volt” feleségül vette őt. Ezzel egy időben elindult a Beatles mánia. Örültek a sikernek, hiszen erre vártak hosszú, fárasztó éjszakákon keresztül. Brian felvezette őket a csúcsra, de egy dolgot kikötött; a média NEM tudhat John családjáról és a többi fiú barátnőiről sem, mert az rontaná a jó hírüket.

 

1963-tól csak úgy pörögtek az események és ebbe a sok drog, pia és nő is besegített. Ők nyitották meg a Shea stadiont Amerikában, lovagrendet kaptak és John apja újra felbukkant. Akit kezdetben nem engedett közel magához, de aztán megtört a jég. Jóba lettek, szerették egymást, igyekeztek bepótolni a külön töltött éveket, de sajnos… Freddie meghalt.

1966-ban John sétálni indult és séta közben betért egy kiállításra ahol megismerkedett Yoko Onoval. A folyamatosan romló házassága is elősegítette abban, hogy közelebb kerüljön a nőhöz. Cynthia már nem adott neki annyi erőt és ihletet, mint azelőtt. A szívében lassan Yoko vette át Cynthia helyét. A többi Beatles nem éppen kerül jó viszonyba a házasságtörő nővel. Ennek hatására nagy veszekedések törtek ki a bandán belül.

Egy évre rá meg az is rontotta a helyzetet, hogy Brian elhunyt. „ A Beatles, Brian halála után bomlott fel.”  Hogy ezt a súlyos veszteséget túléljék Indiába mentek zenélni. John elvált feleségétől és Gibraltáron elvette Yoko Onot. A Beatles lassan kezdett két táborra szakadni. John+Yoko àés  a többiek. Sok nagy, sőt gigantikus veszekedés után, az együttes 1970 végén feloszlott.

A következő években tüntetéseken vett részt, megalapította a John Lennon Plastik Ono Band-et és gyermekeivel foglalkozott. Sok időt töltött első fiával, Juliannel, de még többet Seannel (Yoko és John fia). 73-ban kiköltözött Los Angelesbe.

Hét évnyi szünet után újra zenélni kezdett és –valamilyen csoda folytán- kibékült régi barátjával, Paul McCartneyval. Erre…

1980. december 8-án New York-i háza előtt lelövik. Méghozzá egy őrült rajongó. A férfi kért egy autogramot egyik könyvébe és miután ezt megkapta, ötször meglőtte Johnt. Az egyik szemtanú azt kérdezte tőle: „Mit csinált, mit csinált?”; Chapman csak annyit válaszolt: „Lelőttem John Lennont”. Ezután megvárta a rendőrséget és a mentőket, de addig nyugodtan olvasta frissen aláírt könyvét. Azóta is börtönben ül.

„Mente-mondák” szerint a kórházba vezető úton, megkérdezték tőle, hogy tudja-e ki ő. Erre a válasz így hangzott: „John Lennon vagyok, a Beatle…”  Még csak negyven éves volt.

 

Van, hogy csak fekszem az ágyban, hallgatom a zenéjét, és a hangjától kiráz a hideg. És nem tudom elhinni, hogy már 31 éve nincs köztünk. Számomra egy felbecsülhetetlen és zseniális példakép.

 

                                                                                                     Brauner Bettina

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: