Karácsonyi készülődés

Másfél hét és itt a Karácsony. Ezt akár naptár nélkül is megtudnám állapítani.(Persze nem az időjárásból, mert úgy tűnik a hó idén tovább nyújtotta az Alaszkai nyaralását.) Megállapításom onnan ered, hogy…

Először is a szülő Karácsony előtt egyre többször kéri a porszívózást. A szobámba is sűrűbben bejár, hogy ne csináljak akkora rumlit. Szerinte nemhogy Karácsonyra, de jövő Húsvétra sem tudnék ott rendet rakni, ha nem szól. Amikor ezt mondja, hajlamos kezét a szívére tenni és hangsúlyozni, hogy ezt csakis az én érdekemben teszi. Ezért nem ordibálást érdemel hanem köszönetet. Másodszor, többet járok plázákba ajándékot vadászni a családnak és barátoknak. (Hozzá kell tennem, hogy általában csak ihletet kapok egy szép lista írásához.) Ezért a vásárlásaim lassan és döcögősen haladnak. Azért az jó, amikor a polcok között járva belebotlok (nem kevésszer szó szerint) a tökéletes ajándékba, amit adhatok. Miután mindent megvettem, jöhet a becsomagolás. Vagy délután, amikor még senki sincs otthon, vagy este, amikor már mindenki alszik. (Sajnos a második eset a helytálló) Ilyenkor két eset áll fenn. Vagy a csomagolás közepén fogy el a csomagoló papírom, amikor épp a barátnőmnek szánt könyvet csomagolom. Ilyenkor hangosan korhoni kezdem azt aki nem tud két tekercset venni.(Persze magamban tudom, hogy erről nekem kéne gondoskodnom.) Veszek egy nagy levegőt és mindent visszahajigálok a szekrényembe és elmegyek lefeküdni (hogy további kellemes három és fél órát aludjak). A másik eset, hogy amikor épp az étkező asztalon csomagolok (mert csak ott férek el a sok papírral és egyébbel), kijön valaki, hogy nem tud aludni. Vagy vizet akar inni. Az arcomra mosolyt erőltetve mondom, hogy épp ajándékot csomagolok. Ekkor az illető elmosolyodik, hogy jaj csak egy pillanatra zavar. Közben mosolyával sugallja, hogy de aranyos, ahogy ajándékokat gyárt. A végeredmény itt is ugyanaz: mindent visszaöntök a szekrényembe és elmegyek aludni. Harmadszor az iskola is segít, hogy felismerjük a karácsony szellemét. Az osztályfőnök és a diákok kidekorálják a termeket. (Hosszas töprengés után rájövünk, hogyan kell használni a műhósprayt. Utána egymásnak azt hangoztatjuk, hogy rögtön tudtuk.) Beszerzünk egy karácsonyfát, amit két héttel az ünnep előtt feldíszítünk. Kizárólag a hangulat kedvéért. (Gondolom a takarítónőnek is meglesz a hangulata, amikor minden este a fenyőtűket söprögeti.) Giccses díszeket aggatunk mindenfelé. Délutánokat töltünk az iskolában, hogy a termünk csodaszép legyen. Aztán megállunk és megállapítjuk, hogy milyen gyönyörű. Mit sem törődve azzal, hogy a terem kaotikus sokszínűsége miatt egy külső szemlélő első látásra nem tudná megmondani, hogy a való világban van-e. Vagy csak egyszerűen benyomott. De ez karácsonykor nem is baj. A tanárok is kiosztják az ajándékaikat. Akkora adag házit kapunk, mint a Csomolungma és annyi tintát pazarolunk dolgozatírásra mint a Balti-tenger. Majd az utolsó nap, miután kiosztották a „remekül sikerült” dolgozatainkat, mosolyogva intenek búcsút és kívánnak kellemes ünnepeket. És persze ott van a mindent sutba vágó, karácsonyi ajándékozás. Amikor az osztálytársak kihúzkodják a másik nevét egy sapkából és megpróbálnak jó ajándékot venni annak az embernek, akit nem is ismernek. (Persze akadnak olyanok is, akik a legjobb barátjukat húzzák. Mázlisták) Majd az egész osztály egyesével ajándékot cserél. És amikor kinyitja az ajándékát, igyekszik nem elfintorodni és a másikra mosolyogni, megköszönve az ajándékot (ami után három hétig futkároztam). Negyedszer és utoljára, karácsony előtt nálunk összegyűlik a kis család. Általában anya hajkurássza össze a családot, apát a focimeccs elől, engem a plázából/iskolából/​különóráról/gép elől (kinek mi tetszik). Leülünk az asztal köré és kijelentjük, hogy márpedig most egymással fogunk foglalkozni és beszélgetünk. Elkezdődik, nagy nehezen belerázódunk. Majd egy pillanat alatt mind eltűnünk az asztaltól. Megpróbálom leírni, hogy tűnik el mindenki mintegy varázsütésre az asztaltól. Minden jól megy, de hirtelen egyszerre a Real Madrid gólt lő. Így apa máris a tévénél őrjöng, majd kiszalad a gangra és tesz egy tiszteletkört, mint a tévében a focisták. Odakint közben találkozik Pista bácsival, aki most jött meg a piacról és el kell mondania mekkora mázlija volt egy kofával, egy paradicsommal és egy szakadt nadrággal. Így apa a képernyő helyett a folyosónál ragad. A konyha felől kormos fűst és égett szag kúszik a nappaliba. A próbasüti égett oda, aminek anyu szerint tökéletesen kéne sikerülnie ahhoz, hogy a karácsonyi is jó legyen. Anya felpattan és kiszalad a konyhába, miközben magát korholja. Én pedig egy telefonhívást kapok. Felpattanva, bámulatos gyorsasággal készülök el (ahogy nem tudnék, ha suliba kéne mennem) és két perc múlva kisöpörve, mint egy tornádó eltűnök a lakásból. Az asztalon egy üzit hagyok: inkább Karácsonykor lógjunk együtt.

Baló Borbála

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: