Rumour has it…

Whoever gossips to you will gossip about you. 

Szép dolog a szerelem…  főleg, ha ettől a szerelemtől a nap nyolc órájában két perc és egy emelet választ el. Ahogy az ember végigsétál a folyosón, vagy ahogy a hátsó lépcsőházban bóklászik, léptennyomon egy-egy szigorú tanár jövetelére szétrebbenő párral találkozhat.

Az időnként fel-fel lebbenő pletyka-áradatot, az új párokról, az új szakításokról, vagy egyéb rövidebb idejű testi jellegű kapcsolatról, hát… nem vagyok benne biztos, hogy egészséges dolog, hogyha röpke hatszáz ember arról beszél, hogy én éppen kit szeretek, vagy nem szeretek, vagy kit csalok meg, vagy ki csal meg engem. Néha az iskolai hierarchián belül zajló szövevényes, bonyolult kapcsolat-rendszert már én sem tudom követni, és sokszor a magánélet, mint fogalom tulajdonképpen értelmét veszíti. Ez persze általában nem a kapcsolatot szervesen alkotó két embernek tudható be, hanem a körülöttük lévő megbízhatónak titulált barátoknak, meg azoknak, akik csak véletlenül hallanak meg egy-egy mondat-foszlányt, s máris röppennek továbbadni a megszerzett, értékes információt.  Hogyha nem éppen az én magánéletemet tárgyalják ki, akkor egészen szórakoztató, hogy az iskolában egy pletykának pár nap kell ahhoz, hogy végigmenjen minden emberen, akin végig kell mennie, s amíg visszaérkezik ahhoz az emberhez, akiről szól.  Persze vannak, akik ezt a kapcsolat dolgot szépen megtudják oldani, anélkül, hogy tőlük zengjen az iskola, vagy a közkedvelt közösségi portál…  egyszerűbb ha nem hagytok lehetőséget a pletykákra  a rosszindulatú, irigy, esetleg szimplán szórakozott embereknek.

Nem csak a párkapcsolatok témái ezeknek a pletykáknak, hanem konkrét emberek is, akik különböző okokból kerülnek az étlapra. Gazdag, furcsa, vékony, nem vékony,  beszél, nem beszél,  buta, stréber, antiszociális, higéniátlan, nem szép,  kérdéses nemi beállítóttottságú, van rajta sapka, nincs rajta sapka, tulajdonképpen bármilyen tulajdonságod támadási felület lehet. Ha valakinek nem vagy szimpatikus, később sem leszel az, és az csak még inkább rontja a helyzetet, ha jópofizni  próbálsz, ugyanis amit még a kétszínű emberek is utálnak, az a kétszínűség. Egyébként ez a dolog, nagyon jól megfigyelhető a büfé előtti padocskán. Mennek el az emberek előtted, van, aki észreveszel, van, akinek megpillantása után pár megjegyzés is elhagyja a szád, és van aki csak elsétál előtted, és a következő szünetben a tömegben már észre sem veszed, pedig ő lehet hogy tudja, TE ki vagy. Akármennyire tiltakozik ez ellen bárki is, mind megítéljük,  s közben néha elítéljük az embereket az első benyomás alapján, aztán az más kérdés, hogy mi lesz a véleményünk, ha az illető beszélni kezd.  Az a helyzet, hogyha valakiről pletykálni akarnak, arról pletykálni is fognak, tök mindegy mit tesz ellene, viszont ha valaki nagyon szeretne belekerülni a terjengő hír áradatokba könnyen megteheti. ÉS ezt sokan ki is használják, olyan ez mint a celebvilág, ha azt akarod, megjegyezzenek fenn kell tartanod az érdeklődést az irányodba. Valakit az sem tántorít el ettől a dologtól, hogy saját személyiségét levetkőzve, másoknak vetkőzzön.

Mit is akarok ebből kihozni? Semmi komolyat, igazából, szeretnék bíztatni minden pletykaindítót, hogy ne hagyják abba fontos munkálataikat, ugyanis igen szórakoztatóak.  Az első fél év alatt annyi légből kapott hülyeség volt, a detoxtól kezdve, öregdiákok bevonásával, a dílereken és a tudatmódosító szereken keresztül, egészen az iskola alkalmazottainak párkapcsolatáig minden ki volt tárgyalva. Én jól szórakozom, köszi mindenki, megvettem.

K. L. K.

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: