Vattacukor két személyre

Édes, hívogató, gusztusos, mégis ragadós, és lerázhatatlan. Az év ezen részén, a farsangi mulatságok és télbúcsúztató fesztiválok után, beköszönt  a rózsaszín köd, telis-tele szívecskékkel és cupidokkal, mindenkit a Valnetin-napi ünneplésre bíztatva.

Számtalan alkalommal hallhatunk a Valentin-nap eredetéről, a létező összes verzióban. Eligazodni ugyan nem igen lehet a rengeteg monda között, mégis a legtöbb ember szent meggyőződéssel hiszi, hogy ezen a napon apró meglepetésekkel fejezhetik ki szerelmüket párjuk iránt. Erre persze a reklámok és hirdetések is alaposan rásegítenek. A Valentin-piacon minden megtalálható amire a nép vevő, még olyan dolgok is, amire földi halandó nem is gondolna. Kezdve a hagyományosnak tekinthető virágoktól és bonbonoktól,  a szerelem-kesztyűn át (olyan kézmelegítő, amit kézen fogva lehet hordani), a ,,varázslatos és meghitt’’ hétvégét ígérő wellnes hotelekig, némi  ajándék pezsgővel és csokoládés masszázzsal megspékelve. De tényleg miénk lenne ez az ünnep? Elvégre ahány ház, annyi szokás. Attól még, mert más területeken népszerűvé váltak bizonyos hagyományok, nem kell nekünk is feltétlenül részesei lennünk a széles körben elterjedt rituáléknak.

Saját kíváncsiságom által vezérelve utána kérdeztem a dolognak, ki mit gondol erről a napról.  Bár sok, különböző korú, jellemű és érdeklődésű emberrel beszéltem, egy valami  közös volt bennük. Mindannyian teljesen másképp vélekednek a Valentin-napról.  Az egyedülállók nagy része nem igen vesz tudomást az ünnepről, teljesen érthető okból. Néhányuk, saját bevallásuk szerint, akkor se ünnepelnének, ha párkapcsolatban élnének. Másokat viszont  együttérzésbe  sodor környezetük Valentin-ittassága, így ismerőseik boldogságának próbálnak örülni. Mint az összes többi ünnep kapcsán, itt is megjelennek a teljesen kiábrándult egyének is, akik megvetik a Valentin-napot, arra hivatkozva, hogy  szerelmüket nem csak egy bizonyos napon kell kimutatni.  Akadnak azonban javíthatatlan romantikus lelkek is köztük, akiket magával ragad  a vattacukor örvény, és hisznek a giccses, magamutogató ajándékokban, mondván ,,ez az ünnep lényege’’. 

Valóban ez lenne? Ha sikerül egy kicsit távolabb látnunk az Amerikából érkezett, és meglehetősen erőltetett Valentini szokásokon, könnyen találhatunk némi valódi értéket képviselő módot érzelmeink kifejezésére.

Reinitz Kata

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: